Sáránd Hajdú-Bihar megye középső részén fekszik, a Debreceni Erdőspuszták szomszédságában. Debrecen közelsége (13 km) befolyásolja a település életének alakulását.
Sáránd nem csak a szerencsének, hanem az élni akarásának is köszönheti, hogy nyolc évszázados története során, vérzivataros időkben, dacolva a tatárjárás, majd a török hódoltság megpróbáltatásaival, belső viszályokkal és harcokkal, túlélve pusztító járványokat mind a mai napig megtartó, sőt népesség gyarapító hely tudott maradni. A település neve 1219-ben Sarangh formában először a Váradi Regestrumban fordult elő. Temploma 1572-ben már állt, az írásos adatok szerint részben leégett, majd 1771-ben renováltatott. Jelenlegi temploma 1866 és 1868 között épült.
Kulturális értékeink közé tartozik a Sárándi Hagyományőrző Egyesület keretében működő Arany Páva Nagydíjas Sárándi Férfi Dalárda, valamint a Sárándi Alkotó Műhely. Pezsgő közösségi életet él az Ezüst Évek Nyugdíjas Klub és azok a civil szervezeteink, amelyek folyamatosan öregbítik a településünk hírnevét. Nagyon büszkék vagyunk néptáncosainkra, népzenészeinkre, képzőművészeinkre és kézműveseinkre, akiknek a nevét a könyv korlátolt terjedelme miatt lehetetlenség lenne felsorolni. Díszpolgáraink: Bikás Dankó Imre, a Hortobágy örökös pásztora és Holló László református lelkész.
Szeretettel ajánljuk az olvasók figyelmébe a 2019-es esztendőben megjelent „Sáránd 800 éve” című kiadványunkat, amelyben a szerkesztők a településünk nyolc évszázadának dokumentumaiból válogattak azzal a céllal, hogy a sárándiak féltve őrzött iratait, fényképeit és a levéltári iratokat egy kötetbe összesítve bemutassák az elmúlt idők történelmét, társadalmi eseményeit és mindennapjait.
Sáránd természeti értékei között felfedezhetjük az alföldi táj egyhangúságát megtörő kunhalmokat, melyek régészeti értékeikkel, valamint állat- és növényviláguk egyediségével tűnnek ki a környezetükből. Sáránd Ny-DNy-i irányában, homokbuckás területen, több helyen pontszerűen a korábbi anyagnyerő helyek meredek falában vagy természetesen feltáruló homokfalakban vegyes gyurgyalag és partifecske költőtelepek találhatók.
A település sok és változatos hagyományteremtő rendezvényt kínál az önkormányzat és több civil szervezet szervezésében. A teljesség igénye nélkül a legnagyobb rendezvényeink: iskolai Kossuth bál, az óvodabál, a majális és gyereknap, a nemzeti ünnepeink tiszteletére rendezett műsorok, a Gergely-járás, a roma kulturális nap, a tánc világnapja, az idősek napja, a Sárándi Alkotó Műhely tábora, a Márton napi vigasságok, az adventi vasárnapok és a község karácsonyi ünnepe, a „Dalok szárnyán” fesztivál, a nyugdíjas farsang, a borbál, a gyümölcsoltó ünnep és pálinka mustra.
Környékünkön minden településnek van csúfneve, melyet a szomszédos falvaktól kapott valamilyen sajátossága alapján. Sárándot sem kímélte a népnyelv. Bármelyik sárándi megérhette, hogy utána kiáltották: „gombótás”. A gyorsan készülő, laktató étel ízletes és kiadós, ezért régen sokszor
főzték, ették, vitték a mezőn dolgozónak is. A gombótához a tésztát jó keményre gyúrjuk (liszt, tojás, só), majd lereszeljük. Sós, borsos vízben megfőzzük öregre, vagyis elfőzzük a levét. Apróra kockázott szalonnából sütött tepertőt és zsírt teszünk a tetejére. Ezt hívjuk sárándi reszelt gombótának.
Az Európai Uniós pályázatoknak, illetve Magyarország Kormánya által adott támogatásoknak köszönhetően a településünk jelentős fejlődésen ment át. Megújultak parkjaink, közösségi tereink, több intézményünk energetikai korszerűsítése lezajlott. Táborozási lehetőséget kínálunk a hozzánk látogatók részére. Az a célunk, hogy a kínált programjaink és a hagyományőrzéssel átszőtt falusi turizmus által jelenjünk meg az urbanizálódott környezetünkben. A jelenben mi, sárándiak azért dolgozunk, hogy az itt élők számára élhetőbbé, vonzóbbá, gyermekbaráttá tegyük településünket, és hogy megőrizzük hagyományait, értékeit. Büszkék vagyunk Sárándra, és bízunk benne: Önök is kedvet kapnak ahhoz, hogy ellátogassanak a településünkre, hogy személyesen is felkeressenek bennünket.